Két nevezetes dátum is pályázhat a 'Józsefváros legszomorúbb napja' címért. Időrendben 1838. március 15-e a jeges árvíz pusztító sodrásával, majd 1849. október 6-a, amikor is gróf Batthyány Lajos holttestét a Rókus Kórház halottasházában helyezték el.
Az 1838-as ár a kerület házainak 80%-át elmosta és a bennük lakók is kevés eséllyel élték túl a katasztrófát. Máig árvíztáblák őrzik a valaha mért legmagasabb budapesti vízállás emlékét. (láthatók: Rókus Kápolna, Múzeum kert kerítése, Horváth Mihály téri templom stb.)
Az a bizonyos 1849. évi október 6-a viszont a magyar szabadság törekvések, egy nemzedék hitének megtörését jelentette. Ezen a napon végezték ki az aradi vértanúkat és gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. Magyarország első felelős kormányának miniszterelnökét 1849. januárjában fogták el Pesten a Károlyi palotában (mai Károlyi Mihály utcában). 1849. október 5-én felesége Zichy Antónia egy tőrt csempészett börtöncellájába, mellyel Batthyány megvágta nyakát. Ezek után a kötél általi halált por és golyó általira módosították. A kivégzését maga vezényelte. Utolsó szavai: „Éljen a Haza”. A Rókus halottasházából parancsra jelöletlen sírba vitték volna, ám éjjel felesége Dank Agáp ferences rendi szerzetes és társai segítségével elvitték holttestét a Ferencesek templomába. A ferences urnatemetőben jelöletlen márvánnyal fedték el testét, melyre csak belülre mertek feliratot vésni: G.B.L.
Maradványait 1874-ben vitték át a Kerepesi Temetőbe. Ma nemzeti emléknapként gondolunk október 6-ra. Gróf Batthyány Lajos a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található Schikedanz Albert által tervezett mauzóleumában nyugszik.
