
Van egy kincses kert, egy mesés oázis, egy 100 éves műteremház a Nyolcadik kerületben. Imádjuk. Szívünk és Nyolcadik kerületünk csücske.
Ilona néni művésznő a lakója, az építője, az őrzőangyala. Ő a mi legkedvesebb segítőnk, társunk a sétáink során.
Ma kaptuk a hírt, hogy a Roma Parlamenttel együtt a Műteremházat is le fogják bontani. Kiadták a bontási engedélyt arra az utolsó múlt-őrző, múlt-igéző várra,
ahol a szomorkás Pilinszky állt modellt,
ahol Ferenczy Béni mintázott a nagy üvegablakok alatt,
ahol André Kertész teázgatott, fotózgatott a kertben,
ahol Róth Miksa alkotott Marótival együtt, hogy elkészülhessen a mexikói operaház kupolája...
Ezek az emberek itt éltek, itt jártak, itt örültek, itt szomorkodtak. Tényleg itt. Pont itt. Nem legenda. Valóság. Mindannyian nyomot hagytak maguk után.
Ilona néni pedig a nyomokat, alkotásokat összegyűjtötte és megmutatja mindenkinek, aki kíváncsi rá.
Ez a hely egy eleven kapocs a történelemmel.
Van-e lelke annak, aki ezt megsemmisíti? Nem számít az indok. Ezt nem lehet megmagyarázni. A mi kis szegényes kultúrromjaink kiírtását, se ész, se pénz, se érzelem nem magyarázhatja.
Miért? Nem értjük. Nem hisszük el.
Nem szomorú: tragikus butaság.
De ne aggódjatok. Kitalálunk valamit. Békéset, okosat, közöset. És ha Ilona nénivel kitaláltuk hogyan is lehetne, mit is lehetne, akkor szólunk Nektek. Szükség lesz Rátok. Igazán.
