Kedves Barátaim, így vonultunk ma át a Nyolcon. Vendégeink voltak az MTV Szempont című műsorának lelkes munkatársai is. Köszönöm mindannyiótoknak az odaadó, közös munkát. Aki lamaradt bánhatja. Mindenki sziporkázott és a cukrászdában igazi tejszínt nyomtak a kávéba.
Az igazán ügyesek dianáscukrot is nyertek ;)
1 megjegyzés:
Köszi hogy ott lehettünk! Az is jelzi, hogy jó volt hogy a végén mindenki megköszönte a napot mindenkinek.
Az a jó ebben, hogy komplex. Nem is csak épületek, nem is csak emberek, nem is csak történetek, nem is csak múlt, nem is csak jelen, közösség- és értékmentő és teremtő egyszerre.
Mondjuk nekem eleve fura volt, hogy gyalog. Több év futárkodás után lehet hogy most már életkor miatt is lassítanom illik. Mivel gyalog, ezért nem is tudom beilleszteni a bringával szerzett városismeret mellé, legalábbis egyelőre nem. Az csak az utcákról szólt, nem annyira a házakról, most már látom.
Mondjuk számomra az például hogy mennyi minden fontos és szép van együtt kis helyen olyan szempontból inkább riasztó, hogy félek hogy nem tudom feldolgozni, befogadni. Ahhoz hogy kapjak valamit, hely kell a polcon. Ugyanilyen zavarral viseltetem a városban sétálva a sok ember közt. Épp ezért volt élmény hogy a túra során kapcsolatba léptünk emberekkel. Találkoztunk. Ilyen értelemben talán már évek óta nem találkoztam emberekkel a városban. Ami egy kétmilliós fővárosban élve legalábbis érdekes. És ebből az is kiderült hogy a találkozáshoz a két emberen kívül kell idő, tér és valamiféle motiváció, egészséges kíváncsiság egymás iránt. És egy találkozásban az a jó, hogy utána már nem tudom elítélni a másikat. Mert mindig csak idegeneket ítélek el.
Megjegyzés küldése